Bánat és bú...
mond miért emészt engemet.
Hol vagytok ti szerelmek,
akik nagyon szerettetek?
Szerelem és szerelem
mind messzire járnak már.
Tovatűnő fellegek közt
egyikről másikra száll.
Mond miért vagyok ily szerencsétlen?...
messze kerül a szeretet.
Bú kenyerem és az álmom is,
szeressetek hát engemet.
Nem bántottam senkit sem,
szívem húrja feszül,
s egyszer talán a sok bánattal
a föld mélyére kerül.
Nincs ki vigasztaljon,
nincs ki megbocsájtson.
Szaladok és mégis csak egy helyben járok,
taposó malomban körbe-körbe megyek,
de nem találom a kiutat sosem!
...
Tovább »
|
 Hallgasd egy kicsit a csöndet este, ha csillagok jönnek,
...
Tovább »
|
Bús magány...
Kéred-e a bús magányt?
mely itt sétál szobámban föl s alá.
Magány - mi oly rossz és hideg,
boldogságom...mond merre lelem?!
Csak egy icinyke - picinyke fényt mutass,
merre találom boldogságomat?
Vagy ilyen lesz életem ily sivár...sötét?
mint ősz után a fagyos - hideg tél.
...
Tovább »
|
Néha szeretnék melletted lenni
nem lángolni,
nem égni,
nem szeretni.
Csak nézni szép szemed,
érezni illatod,
s hallani lélegzeted.
Midőn a láthatatlan lég,
csak nézni...
s akkor könnyebb lenne az élet,
akkor kicsit érezném,
hogy élek. |
Szikra voltam,
lánggá lettem,
fellobogva
lángra leltem,
lángnyelvekkel
ölelkeztem,
ellobbanva
hamu lettem.
...
Tovább »
|
A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.
...
Tovább »
|
|
