PsProducer slide show

Albert Ágnes : Bánat és bú...

albertagi57 — Sat, 03 Jan 2015 16:02:30 GMT

Bánat és bú...
mond miért emészt engemet.
Hol vagytok ti szerelmek,
akik nagyon szerettetek?
Szerelem és szerelem
mind messzire járnak már.
Tovatűnő fellegek közt
egyikről másikra száll.
Mond miért vagyok ily szerencsétlen?...
messze kerül a szeretet.
Bú kenyerem és az álmom is,
szeressetek hát engemet.
Nem bántottam senkit sem,
szívem húrja feszül,
s egyszer talán a sok bánattal
a föld mélyére kerül.
Nincs ki vigasztaljon,
nincs ki megbocsájtson.
Szaladok és mégis csak egy helyben járok,
taposó malomban körbe-körbe megyek,
de nem találom a kiutat sosem!

Este

kisala — Fri, 19 Dec 2014 08:18:50 GMT

Hallgasd egy kicsit a csöndet este, ha csillagok jönnek,
nesztelen, némán az égre lüktet a csendben a béke.
Hallgasd egy kicsit a holdat, arany szép hárfaként szólnak dalai,
s millió húrja megpendül újra meg újra.
Amikor ismét csak csönd lesz, hallgasd még kicsit a csöndet,
és röpítsen csönd puha szárnyon, csönd ország felé az álom.

Albert Ágnes: Bús magány...

albertagi57 — Mon, 15 Dec 2014 18:02:32 GMT

Bús magány...

Kéred-e a bús magányt?
mely itt sétál szobámban föl s alá.
Magány - mi oly rossz és hideg,
boldogságom...mond merre lelem?!

Csak egy icinyke - picinyke fényt mutass,
merre találom boldogságomat?
Vagy ilyen lesz életem ily sivár...sötét?
mint ősz után a fagyos - hideg tél.

$CUT$

Egyedül és szomorúan...
hiába keresem utamat.
Mindig csak falba ütközök,
melyről a vakolat egyre pörög.

Szívem már nem fáj...nincs miért!
megkeseredve, magányban élek én.
Öröm egy új nap?!...bár nem tudni meddig még?
S lehull a fáról az utolsó levél.

Pattan a cérna és a szív megáll,
elalél a kéz...időm lejárt.
Nem csordul könny sem több arcomon,
bús magányom én itt hagyom!

Gigi: Néha.....akkor

kisala — Mon, 15 Dec 2014 17:57:20 GMT

Néha szeretnék melletted lenni
nem lángolni,
nem égni,
nem szeretni.
Csak nézni szép szemed,
érezni illatod,
s hallani lélegzeted.
Midőn a láthatatlan lég,
csak nézni...
s akkor könnyebb lenne az élet,
akkor kicsit érezném,
hogy élek.

Gigi: Körforgás

kisala — Mon, 15 Dec 2014 17:54:33 GMT

Szikra voltam,
lánggá lettem,
fellobogva
lángra leltem,
lángnyelvekkel
ölelkeztem,
ellobbanva
hamu lettem.

$CUT$

Hamu voltam,
füstté válok,
füstként felhők
közé szállok.
felhőhabként
messze futok,
esőcseppként
hozzád hullok.

Eső cseppje,
ennyi voltam,
amíg hozzád
eljutottam.
Arcod, tested
megismertem,
a talpadnál
földdé lettem.

Hideg földre
mikor fekszel,
nem tudod még,
mit cselekszel -
Szerelmesen
hozzád bújva
lobbanok fel:
szikra újra!

Gigi: Valaki hiányzik.

kisala — Mon, 15 Dec 2014 17:51:40 GMT

A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.

$CUT$

Valaki alszik; álmatlan álmot.
Nem ismeri még a csodás világot,
amit a szívem nekem teremtett
s álompermettel dúsan telehintett

Valaki moccan. . . álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom...

Valaki néha nagyokat sóhajt...
valamit suttog... valakit óhajt.
Megszeretgetném, hogyha tehetném,
hogy boldog legyen, csak azt szeretném.

Valaki itt van... álmodom álmát...
én már meglestem az ő világát.
Titkon velem van megint az éjben,
s ajkam a csókját ízlené éppen.

Valaki mégis karjába kapna
egy titokzatos, szép pillanatra.
Valakit hívok, valakit vágyok...
kísértenek most szerelmes álmok.

Valaki elment, de visszavárom.
Nélküle üres az én világom.
Valamit titkon megsúgok csendben:
boldogok lennénk szép szerelemben..