Bús magány...

Kéred-e a bús magányt?
mely itt sétál szobámban föl s alá.
Magány - mi oly rossz és hideg,
boldogságom...mond merre lelem?!

Csak egy icinyke - picinyke fényt mutass,
merre találom boldogságomat?
Vagy ilyen lesz életem ily sivár...sötét?
mint ősz után a fagyos - hideg tél.

Egyedül és szomorúan...
hiába keresem utamat.
Mindig csak falba ütközök,
melyről a vakolat egyre pörög.

Szívem már nem fáj...nincs miért!
megkeseredve, magányban élek én.
Öröm egy új nap?!...bár nem tudni meddig még?
S lehull a fáról az utolsó levél.

Pattan a cérna és a szív megáll,
elalél a kéz...időm lejárt.
Nem csordul könny sem több arcomon,
bús magányom én itt hagyom!

Kategória: Blogok Barátamtól! | Megtekintések száma: 537 | Hozzáadta:: albertagi57 | Helyezés: 0.0/0

Összes hozzászólás: 2
Hozzászólások megjelenítésének sorrendje: 0 1 Duduka • 16:02, 2014-12-28 Nagyon szép a vers is a hozzá tartozó zene is és a kép is. Köszönöm,hogy láthattam. 0 2 albertagi57 • 16:06, 2014-12-28 DRÁGA DUDUKÁM,! NAGYON ÖRÜLÖK, HOGY ELOLVASTAD SALA BARÁTUNK OLDALÁN EZT A SZOMORÚ VERSEMET! PUUUUUUUUSZ...ÁGICA

Sala Slide Show /zenés videó bemutatók/